Hírek, cikkek, vélemények az informatika világából
Tegnap még arról írtam, hogy egy időre jegelni fogom a Rozsda és Dicsőség fejlesztését. Nem azért, mert elfogyott volna a kedvem a világhoz, a karakterekhez vagy az autóépítéshez, hanem mert eljutottam oda, hogy maga a versenymechanika nem állt össze. Az elmúlt hetekben rengeteg irányból próbáltam megfogni a problémát. Volt egyszerűbb
A Rozsda és Dicsőség fejlesztését egy időre jegelnem kell. Nem technikai okból, és nem is azért, mert elfogyott volna az ötletem. Egyszerűen eljutottam oda, hogy a játék legfontosabb része, a versenymechanika nem úgy működik a gyakorlatban, ahogy fejben évek óta elképzeltem. Ez talán furcsán hangzik, mert az elmúlt hetekben rengeteget
Az AI egyik leglátványosabb hatása a játékfejlesztésre az, hogy brutálisan levitte a belépési küszöböt. Ma már olyan ember is el tud indulni egy játék elkészítésében, aki korábban nem értett egy engine-hez, nem tudott shadert írni, nem készített animációt, vagy egyszerűen nem akart éveket tölteni azzal, hogy minden technikai részletet megtanuljon.
Mostanában elég sok játékfejlesztős videót nézek, és szinte mindegyik előbb-utóbb eljut ugyanahhoz a tanácshoz: csökkentsd a scope-ot. Ne akarj túl nagy játékot készíteni, főleg elsőre. Vágj ki feature-öket, ne építs fölösleges rendszereket, és inkább legyen egy kisebb, de befejezett játékod. Ezzel nehéz vitatkozni. Én is pontosan ezt próbálom csinálni a
A Rozsda és Dicsőség versenyválasztója eddig egy egyszerű, hierarchikus lista volt: területek, helyszínek, azokon belül pedig az elérhető futamok. Működött, csak éppen nem volt túl izgalmas. Inkább hatott egy adminfelületnek, mint egy olyan világnak, amelyben Rotyómotorosváros, a Szántóföldek, a Völgyút és az Erdőgazdaság tényleges helyek. Innen jött az ötlet, hogy
A Rozsda és Dicsőség versenyrendszeréhez huszonöt különböző kártyát terveztem, amelyek gyorsítást, kezelhetőségi manővereket és a motor hűtését képviselik. Az első látványtervek a régi, kézzel rajzolt magyar kártyák hangulatát idézték: kopott papír, virágos sarokdíszek, középen egy-egy autós motívum, felül pedig szalag a lap nevének. A ChatGPT felületén külön-külön nézve kifejezetten jól
Az elmúlt hónapokban egyre többször kapom magam azon, hogy valami olyasmit csinálok játékfejlesztés közben, ami néhány évvel ezelőtt egy solo fejlesztő számára vagy irreálisan időigényes lett volna, vagy egyszerűen kívül esett volna a képességein. Kérek egy új ikont, néhány perc múlva van. Kell egy háttérgrafika, egy karakter, egy UI-ötlet vagy
A Nvidia DLSS technológiája eddig főként arról szólt, hogy alacsonyabb felbontásból “okosan” skálázza fel a képet, így növelve adott videokártyán elérhető FPS számot. A nemrég bemutatott DLSS5 azonban egyértelműen szintet lép: már nem csupán képkockákat számol vagy interpolál, hanem az AI segítségével aktívan újragenerálja a képet. Ez a gyakorlatban azt
Képzeld el, hogy egy legendás, már-már elveszettnek hitt videojáték egyszer csak visszatér – méghozzá azért, mert a forráskódja évekig egy gyerek régi laptopján lapult. Pontosan ez történt a Dungeon Rampage című népszerű Flash-játékkal, amelynek története nemcsak a nosztalgiára éhes játékosokat, hanem a digitális örökség megőrzéséért küzdő fejlesztőket is lenyűgözte. Ez
Az 1993-ban megjelent Doom különböző hardverekre történő portolásának egész szubkultúrája alakult már ki a modderek között. Mondanám, hogy már csak kávéfőzőre nem oldották meg a működését, de biztos vagyok benne, hogy valahol a világban egy őrült már ezt is megcsinálta. A Doom ma már alacsony hardverigénye lehetővé teszi, hogy a