Kedves UI/UX tervezők! Eleged van abból, hogy a felhasználók boldogok, elégedettek és visszajárnak a termékedhez? Szeretnéd végre, ha mindenki dühösen csapná le a laptopot, és örökre elfelejtené a szolgáltatásodat? Akkor jó helyen jársz! Összegyűjtöttem neked a legjobb sötét mintázatokat, amikkel garantáltan az őrületbe kergetheted a felhasználóidat. Ezekkel a trükkökkel garantáltan felbosszantod őket, elbizonytalanítod, és akár örökre el is ijesztheted – hiszen mi lehet jobb, mint egy olyan UI, ami miatt a felhasználók inkább elmenekülnek, mint maradnak? Figyelem: csak haladóknak!
Elrejtett leiratkozás – avagy a Roach Motel
Regisztrálni? Egy kattintás! Leiratkozni? Nos, sok sikert hozzá! Ha igazán gonosz UX-fejlesztő akarsz lenni, a leiratkozás vagy profil törlés igazi művészet! Képzeld el, hogy a felhasználó boldogan kattintgat az oldaladon, aztán egyszer csak úgy dönt, hogy elég volt – na, ekkor jössz te! Először is, a “Fiók törlése” funkciót elrejted valahol a menürendszer legmélyén, lehetőleg egy “Haladó beállítások” → “Egyéb opciók” → “Még egy kattintás” útvonalon. Ha már odatalált, jöhet a következő szint: egy hosszú, szívszorító űrlap, ahol megkérdezed, miért akar elmenni, mi volt a kedvenc funkciója, és hogy biztosan jól átgondolta-e ezt az egészet. Természetesen minden kérdés kötelező, a “Mégse” gomb pedig jóval feltűnőbb, mint a “Törlés”.
Ha még mindig nem adta fel, dobd be a confirmshaming-et: “Nem, inkább lemaradok minden fantasztikus újdonságról!” – ki akarna ilyen szégyenben élni? És persze, nehogy egyszerű legyen: amikor végre rákattint a törlésre, irányítsd át egy másik oldalra, ahol újra kezdheti az egészet. Ha pedig valami csoda folytán még mindig kitartó, küldj neki egy e-mailt egy törlési linkkel, ami csak 24 óráig él, és lehetőleg a spam mappában landol.
A végén, ha mindezt túléli, közöld vele, hogy persze, a profilja törölve lett, de az adatait még 90 napig megtartjátok – csak a biztonság kedvéért. Így lesz a leiratkozás igazi kaland, amit a felhasználó soha nem felejt el… és valószínűleg soha többé nem is tér vissza.
A kasszánál jöhet a feketeleves
A vásárlási folyamat elején minden csupa mosoly: akciós árak, ingyenes szállítás, és a felhasználó már boldogan pakolja tele a kosarát. Aztán, amikor végre eljut a fizetésig, jön a meglepetés!
Hirtelen jelenjen meg egy “csomagolási díj”, egy “adminisztrációs költség”, meg persze a legendás “kezelési felár”, amit senki sem tud pontosan, mire számolnak fel, de mindig ott van. Ha igazán kreatív vagy, még egy “naplemente-adót” is hozzáadhatsz, mert éppen 17:26 után vásárolt nálad. Menjünk biztosra! Ne maradjon szárazon a felhasználó pénztárcája! És persze mindez csak az utolsó lépésben derüljön ki, amikor már minden adatot megadott, és a “Fizetés” gomb fölött ott virít a végösszeg, ami valahogy mindig jóval magasabb, mint amire számított. Így lesz egy egyszerű vásárlásból igazi meglepetés-show – a felhasználó pedig vagy bosszúsan visszalép, vagy csak legyint, és megfogadja, hogy legközelebb inkább máshol vásárol.
Most vagy soha!
Ha igazán szeretnéd, hogy a felhasználóid szívdobogva, izzadó tenyérrel vásároljanak, nincs jobb eszköz, mint a mesterséges sürgősség! Hiszen ki ne kapna azonnal a bankkártyájához, ha azt látja, hogy “Már csak 1 darab elérhető!” vagy “Az ajánlat 2 perc múlva lejár!”? A trükk egyszerű: minden termék mellé odabiggyesztesz egy visszaszámlálót, ami mindig újraindul, vagy egy piros figyelmeztetést, hogy “Most épp 17-en nézik ezt a terméket!” – lehetőleg akkor is, ha a raktárban valójában 5000 darab porosodik, és a kutya sem kattintott rá az elmúlt órában.
A cél, hogy a felhasználó úgy érezze, ha most nem dönt, örökre lemarad a lehetőségről, és a világ legnagyobb üzletét szalasztja el. A sürgetés persze sosem múlik el, a visszaszámláló mindig újraindul, a “készlet” pedig sosem fogy el – de a felhasználóban legalább sikerül egy kis pánikot kelteni, és ki tudja, talán tényleg megveszi azt a flamingós lábtörlőt, amire egyébként sosem lett volna szüksége.
Ha igazán gonosz akarsz lenni, kombináld ezt a módszert a rejtett költségekkel: így a vásárló nemcsak sietni fog, de a végén még meg is lepődik, mennyit fizetett – dupla öröm, dupla dark pattern!
Privacy Zuckering – kérj mindent, amit csak lehet!
Ha igazán profi dark pattern-mester akarsz lenni, ne érd be névvel és e-mail címmel! A regisztrációs űrlapodon kérj el mindent, ami csak eszedbe jut: anyja leánykori nevét, vércsoportját, kedvenc gyerekkori plüssállatát, a nagymama születési helyét, és persze az összes ismerős e-mail címét is. Ha lehet, rejtsd el a valódi adatvédelmi beállításokat egy külön menübe, és alapértelmezésként minden adatmegosztást pipálj be – a felhasználó majd csak később veszi észre, hogy a fél élete már nálad van.
A legjobb, ha a felhasználó azt hiszi, hogy csak egy gyors regisztrációról van szó, aztán mire befejezi, már hozzáférést adtál a teljes névjegyzékéhez, a fényképeihez, sőt, a házi kedvenc oltási könyvéhez is. És persze, ha valaki mégis megpróbálja visszavonni a jogosultságokat, azt tedd lehetőleg minél bonyolultabbá, vagy magyarázd el neki, hogy “a teljes élményhez” mindenképpen szükséges minden adatot megosztani.
Így lesz a felhasználó nemcsak ügyfeled, hanem egyben adatbányád is – hiszen sosem lehet tudni, mikor lesz szükséged egy jó kis gyerekkori becenév-adatbázisra!
Felhasználókból ingyen marketinges hadsereg
Miért ne küldenéd ki a felhasználó nevében az összes ismerősének, hogy “Próbáld ki te is ezt a fantasztikus szolgáltatást!”? A barátok biztosan értékelni fogják a személyes ajánlást – főleg, ha a felhasználó erről semmit sem tudott.
Ha igazán gonosz UI-tervező vagy, a baráti spam az egyik legjobb eszközöd arra, hogy a felhasználóidat ne csak egyszerű ügyfelekként, hanem egyben ingyenes marketingesekként is bevond. Elég hozzá, hogy a regisztráció vagy az alkalmazás használata közben hozzáférést kérsz a névjegyzékhez, majd a felhasználó tudta nélkül vagy éppen az ő nevében küldesz ki meghívókat, ajánlásokat vagy reklámokat az ismerőseinek.
Ez a módszer nemcsak növeli a felhasználói bázist, hanem garantáltan bosszantja a barátokat, akik hirtelen tele lesznek kéretlen üzenetekkel, és a felhasználó is elveszítheti a bizalmát a szolgáltatásban, ha egyszer rájön, hogy ilyen módon használták fel a nevét.
Persze, ha tényleg gonosz akarsz lenni, ezt kombinálhatod más dark pattern-ökkel, például a rejtett költségekkel vagy a nehezen elérhető leiratkozással, hogy a felhasználók ne csak a spam miatt, hanem a szolgáltatás egyéb bosszantó elemei miatt is elmeneküljenek.
Szóval, ha szeretnéd, hogy a felhasználóid ne csak használják, hanem terjesszék is a szolgáltatásodat – akár akaratlanul is –, a baráti spam a te fegyvered!
Gyakorlás: Próbáld ki élőben!
Ha szeretnéd saját bőrödön megtapasztalni, milyen érzés, amikor a dark patternök minden létező formában támadnak, látogass el a User Inyerface oldalra! Ez a weboldal egy interaktív “játék”, ahol szándékosan a legidegesítőbb, legmegtévesztőbb és legfrusztrálóbb UI-megoldásokkal találkozhatsz: elrejtett gombok, zavaró visszaszámlálók, félrevezető űrlapok és minden, amitől egy felhasználó fejvesztve menekülne.
A feladat egyszerűnek tűnik: töltsd ki a regisztrációs űrlapot minél gyorsabban és pontosabban. Pár perc után garantáltan átérzed, miért érdemes kerülni a sötét mintázatokat – és egyben remekül szórakozol is!