Hírek, cikkek, vélemények az informatika világából
Kövesd végig egy-egy játékom megszületését.
A nyár folyamán a blogon végigkövethettétek a Rozsda és Dicsőség fejlesztését, amiről kijelenthetem, hogy végül nem lesz semmi. A kártyás autóversenyzést abban a formájában, ahogy én szerettem volna, annyira nehéz lett volna megvalósítani, és annyira nem volt hozzá kapaszkodóm, hogy kénytelen voltam belátni: ezt nem fogom tudni megvalósítani. Sokáig eléggé
Tegnap még arról írtam, hogy egy időre jegelni fogom a Rozsda és Dicsőség fejlesztését. Nem azért, mert elfogyott volna a kedvem a világhoz, a karakterekhez vagy az autóépítéshez, hanem mert eljutottam oda, hogy maga a versenymechanika nem állt össze. Az elmúlt hetekben rengeteg irányból próbáltam megfogni a problémát. Volt egyszerűbb
A Rozsda és Dicsőség fejlesztését egy időre jegelnem kell. Nem technikai okból, és nem is azért, mert elfogyott volna az ötletem. Egyszerűen eljutottam oda, hogy a játék legfontosabb része, a versenymechanika nem úgy működik a gyakorlatban, ahogy fejben évek óta elképzeltem. Ez talán furcsán hangzik, mert az elmúlt hetekben rengeteget
Az AI-val támogatott fejlesztés egyik legfurcsább problémájába most futottam bele igazán: egy idő után már nem feltétlenül ugyanaz a rendszer él a fejemben, mint ami a dokumentációban szerepel, és pláne nem ugyanaz, mint ami ténylegesen fut a játékban. A versenyrendszer optimalizálása közben ez elég látványosan kijött. Egyik este még tele
Az AI egyik leglátványosabb hatása a játékfejlesztésre az, hogy brutálisan levitte a belépési küszöböt. Ma már olyan ember is el tud indulni egy játék elkészítésében, aki korábban nem értett egy engine-hez, nem tudott shadert írni, nem készített animációt, vagy egyszerűen nem akart éveket tölteni azzal, hogy minden technikai részletet megtanuljon.
Mostanában elég sok játékfejlesztős videót nézek, és szinte mindegyik előbb-utóbb eljut ugyanahhoz a tanácshoz: csökkentsd a scope-ot. Ne akarj túl nagy játékot készíteni, főleg elsőre. Vágj ki feature-öket, ne építs fölösleges rendszereket, és inkább legyen egy kisebb, de befejezett játékod. Ezzel nehéz vitatkozni. Én is pontosan ezt próbálom csinálni a
A Rozsda és Dicsőség versenyválasztója eddig egy egyszerű, hierarchikus lista volt: területek, helyszínek, azokon belül pedig az elérhető futamok. Működött, csak éppen nem volt túl izgalmas. Inkább hatott egy adminfelületnek, mint egy olyan világnak, amelyben Rotyómotorosváros, a Szántóföldek, a Völgyút és az Erdőgazdaság tényleges helyek. Innen jött az ötlet, hogy
A Rozsda és Dicsőség versenyrendszeréhez huszonöt különböző kártyát terveztem, amelyek gyorsítást, kezelhetőségi manővereket és a motor hűtését képviselik. Az első látványtervek a régi, kézzel rajzolt magyar kártyák hangulatát idézték: kopott papír, virágos sarokdíszek, középen egy-egy autós motívum, felül pedig szalag a lap nevének. A ChatGPT felületén külön-külön nézve kifejezetten jól
Az elmúlt hónapokban egyre többször kapom magam azon, hogy valami olyasmit csinálok játékfejlesztés közben, ami néhány évvel ezelőtt egy solo fejlesztő számára vagy irreálisan időigényes lett volna, vagy egyszerűen kívül esett volna a képességein. Kérek egy új ikont, néhány perc múlva van. Kell egy háttérgrafika, egy karakter, egy UI-ötlet vagy
Az előző bejegyzést ott hagytam abba, hogy a Rozsda és Dicsőség első böngészős prototípusa néhány nap alatt meglepően sokat fejlődött. Elkészült egy kezdetleges versenyrendszer, bekerültek az autók, az alkatrészek, a fejlesztések és több olyan mechanika is, amelyek alapján már láthatóvá vált, milyen játék lehetne ebből az egészből. A prototípus teljesítette