Te is biztosan tapasztaltad már, hogy a kedvenc alkalmazásodban egyik napról a másikra eltűnt egy funkció, amit rendszeresen használtál – vagy éppen az egész app “butábbnak” érződik. Ilyenkor joggal leszünk dühösek, és merül fel bennünk a kérdés: miért döntenek úgy a fejlesztők vagy a cégek, hogy kivesznek jól bevált funkciókat egy szoftverből? Ebben a bejegyzésben annak járunk utána, mi állhat a háttérben, és milyen okok vezetnek ahhoz, hogy egy app egyszerűbbé, de sokszor kevésbé szerethetővé válik.
Bizonyára nem vagy egyedül ezzel az érzéssel – az utóbbi években rengeteg felhasználó panaszkodott arra, hogy egy-egy frissítés után kedvenc alkalmazásukból eltűnt egy fontos funkció, vagy éppen az egész app sokkal egyszerűbb, “lebutított” lett. De vajon miért történik ez ilyen gyakran? Tényleg csak a fejlesztők lustasága vagy figyelmetlensége áll a háttérben, vagy komolyabb okok húzódnak meg a döntések mögött?
A következőkben megnézzük, milyen tényezők vezethetnek oda, hogy a cégek funkciókat szednek ki az alkalmazásaikból. Szó lesz a fejlesztési és karbantartási költségekről, az egyszerűbb felhasználói élmény iránti igényről, üzleti és stratégiai megfontolásokról, valamint arról is, hogy a felhasználói visszajelzések vagy akár jogszabályi változások hogyan befolyásolják ezeket a döntéseket.
TL;DR:
Az appokból gyakran üzleti, fejlesztési, jogi vagy stratégiai okokból vesznek ki funkciókat, hogy egyszerűbbek, olcsóbban fenntarthatók és átláthatóbbak legyenek. Bár ez sok felhasználónak bosszantó, néha a közösségi tiltakozás hatására visszakerülnek a hiányolt lehetőségek.
Karbantartási és fejlesztési költségek
Az üzleti világban azért mégiscsak a pénz az úr, és mindent ebben mérnek. A karbantartási és fejlesztési költségek az egyik legfontosabb okai annak, hogy a cégek időnként funkciókat távolítanak el az alkalmazásaikból. Egy app elindítása csak a kezdet: a folyamatos működéshez, a hibák javításához, a biztonsági frissítésekhez, az új eszközök és operációs rendszerek támogatásához, valamint a felhasználói visszajelzések alapján történő fejlesztéshez rendszeres ráfordítás szükséges.
Az iparági átlag szerint egy alkalmazás éves karbantartási költsége a fejlesztési költség 10–20%-a között mozog. Például egy 100 000 dollárból fejlesztett app esetén évente akár 15–20 000 dollárt is el kell különíteni csak a karbantartásra és frissítésekre. Ezek a költségek magukban foglalják a hibajavításokat, biztonsági frissítéseket, szerver- és tárhelydíjakat, ügyfélszolgálatot, valamint a harmadik féltől származó szolgáltatások díjait is.
Minél több funkciót tartalmaz egy alkalmazás, annál bonyolultabbá válik a karbantartása és tesztelése. Minden egyes extra lehetőség újabb hibaforrás, több tesztelési igény, és nagyobb esély arra, hogy egy-egy frissítés során valami elromlik. Ez nemcsak költségesebb, de lassítja is a fejlesztési ciklusokat, és növeli a hibák, inkompatibilitások kockázatát. Ezért a cégek gyakran úgy döntenek, hogy a ritkán használt, vagy sok problémát okozó funkciókat inkább eltávolítják, hogy egyszerűbbé, olcsóbban fenntarthatóvá és stabilabbá tegyék az alkalmazást.
Egyszerűbb, átláthatóbb UX/UI
A fejlesztők és cégek számára az egyik legfontosabb cél, hogy az alkalmazásuk könnyen használható, gyorsan átlátható és minél kevesebb frusztrációt okozó élményt nyújtson. A túl sok funkció, bonyolult menürendszer vagy rengeteg beállítás nemcsak elriaszthatja a kezdő felhasználókat, hanem a tapasztaltabbak számára is átláthatatlanná teheti az appot. Sokan találkoztak már azzal, hogy egy-egy alkalmazás annyi lehetőséget kínált, hogy a végén már azt sem tudták, hol mit kell keresni.
Ezért a cégek gyakran döntenek úgy, hogy a ritkán használt, vagy a legtöbb felhasználó számára felesleges funkciókat eltávolítják, és inkább azokra a szolgáltatásokra koncentrálnak, amelyeket a többség valóban használ. Ez nemcsak egyszerűsíti a kezelőfelületet, hanem gyorsabbá, letisztultabbá és intuitívabbá is teszi az alkalmazást. A szakmai körökben ezt „feature fatigue”-nek, azaz funkciófáradtságnak is nevezik: amikor a túl sok lehetőség végül rontja a felhasználói élményt.
A jól átgondolt egyszerűsítés tehát nem feltétlenül hátrány, sőt, sokszor éppen ez teszi az appokat szerethetővé és széles körben használhatóvá. Az egyszerűség azonban mindig kompromisszum: ami az egyik felhasználónak felesleges, az a másiknak lehet, hogy nélkülözhetetlen funkció volt.
Üzleti és stratégiai irányváltás
Gyakran előfordul, hogy amikor egy vállalat új célcsoportot, piacot vagy márkastratégiát választ, akkor bizonyos funkciók már nem illeszkednek az új irányba, vagy egyszerűen nem szolgálják tovább a termék fő célját és egyszerűen kiveszik az alkalmazásból.
Gyakori példa, amikor egy cég a kisvállalkozások helyett nagyvállalati ügyfelekre kezd fókuszálni, és emiatt eltávolítja azokat a funkciókat, amelyek csak az eredeti, kisebb felhasználói kör számára voltak hasznosak. Más esetben egy új brand- vagy termékstratégia miatt döntenek úgy, hogy egyes elemeket „kihajítanak” – például a LinkedIn is azért szüntette meg a Stories funkcióját, mert az nem illett a platform üzleti, professzionális profiljához, és a felhasználók sem használták igazán.
Az ilyen lépések mögött sokszor piaci kutatás, felhasználói szegmentáció és a termék hosszú távú sikerességének biztosítása áll. A cégek igyekeznek a fő felhasználói csoport igényeire koncentrálni, és az erőforrásokat olyan fejlesztésekre fordítani, amelyek valóban támogatják az új stratégiai irányt. Ez azonban mindig kompromisszum: ami az egyik piaci szegmensnek felesleges, az a másiknak akár nélkülözhetetlen lehet.
Jogszabályi, biztonsági vagy kompatibilitásai okok
Az alkalmazásoknak folyamatosan meg kell felelniük a változó adatvédelmi előírásoknak (például GDPR), iparági szabványoknak, illetve a különböző platformok (Android, iOS) technikai követelményeinek is. Ha egy funkció nem felel meg ezeknek az elvárásoknak, vagy túl nagy biztonsági kockázatot jelent, a fejlesztők gyakran inkább eltávolítják azt, mintsem vállalják a jogi vagy adatvédelmi kockázatokat.
Például egy egészségügyi alkalmazásban a személyes adatok (pl. TAJ-szám) kezelése szigorú szabályozás alá esik, és ha egy funkció nem biztosítja a megfelelő adatvédelmet, azt akár kötelező is lehet eltávolítani. Hasonlóan, ha egy alkalmazás nem tudja garantálni a felhasználók adatainak biztonságát – például egy elavult engedélykezelési rendszer miatt –, a platformok (mint a Google Play vagy App Store) előírhatják a funkciók módosítását vagy akár eltávolítását.
Kompatibilitási okok is előfordulnak: új operációs rendszerek vagy eszközök megjelenésekor bizonyos, régebbi funkciók nem működnek megfelelően, vagy nem támogatottak többé, ezért a fejlesztők kénytelenek azokat kivenni az alkalmazásból. Ez a folyamat nem mindig a fejlesztők döntése, hanem sokszor a külső körülmények (jogszabály, platformkövetelmény) kényszerítik ki.
Miért érezzük ezt “butításnak”?
Ha valami egyszerűsödik az általában csak jó lehet, nem? Nos nem. Azért érezzük az egyszerűsítést “butításnak”, mert a változás sokszor a felhasználó szempontjából veszteségként jelenik meg: elveszítjük azokat a lehetőségeket, amelyeket megszoktunk, szerettünk, vagy amelyek megkönnyítették a mindennapjainkat. Még ha a fejlesztők célja az egyszerűsítés, az átláthatóság vagy a karbantartás megkönnyítése is, az ilyen döntések gyakran nem veszik figyelembe, hogy a felhasználók egy része pont az eltávolított funkciókat tartotta értékesnek.
A “butítás” érzését erősíti, hogy a változásokat sokszor nem előzi meg megfelelő kommunikáció vagy magyarázat, így a felhasználók értetlenül állnak a döntés előtt. Az is gyakori, hogy a fejlesztők a többség igényeihez igazítják az appot, miközben a kisebb, de elkötelezett felhasználói csoportok szempontjai háttérbe szorulnak. Ez frusztrációt, csalódottságot és azt az érzést kelti, hogy a termék “leegyszerűsödött”, “visszafejlődött” vagy “butább lett”.
Ráadásul a digitális világban megszoktuk, hogy a technológia folyamatosan fejlődik, újabb és újabb lehetőségeket kínál – ehhez képest egy funkció eltűnése visszalépésnek tűnik, még akkor is, ha a fejlesztők szempontjából racionális döntésről van szó. Végső soron tehát a “butítás” érzése abból fakad, hogy a változások nem mindig a mi igényeinket tükrözik, hanem egy általánosabb, üzleti vagy technikai logika mentén születnek, így az egyéni felhasználói élmény sérülhet.
Amikor végül visszakerült a kivett funkció
Ritkán, de előfordul, hogy a cégek végül visszaraknak valamilyen okból korábban eltávolított funkciót. Az egyik legismertebb ilyen eset a Twitterhez (ma X) kötődik:
2022 végén a platform eltávolította a #ThereIsHelp nevű öngyilkosság-megelőzési funkciót, amely bizonyos keresések esetén segélyvonalakat és támogatási lehetőségeket jelenített meg a felhasználóknak. A funkció eltávolítása nagy felháborodást váltott ki mind a felhasználók, mind civil szervezetek körében, ezért a Twitter rövid időn belül visszaállította a szolgáltatást.
Egy másik friss példa a Microsoft Recall funkciója: a Copilot Plus PC-k bejelentésekor a Recall funkciót gyorsan eltávolították a rendszerből, miután komoly adatvédelmi és biztonsági aggályokat fogalmaztak meg a felhasználók és szakértők. A Microsoft a visszajelzések hatására előbb visszavonta a funkciót, majd átdolgozás és tesztelés után tervezi újra bevezetni.
Ahogy láttuk, a funkciók eltávolítása mögött sokféle üzleti, technikai és stratégiai ok húzódhat meg – de a felhasználók hangja, visszajelzése továbbra is számít. Bár nem minden döntés visszafordítható, ezek a példák is mutatják: a cégek figyelnek a közösségre, és időnként hajlandók változtatni, ha elég erős az igény.
Források, javasolt olvasnivalók a témában
Pendo – The Art and Science of Removing Features from Your Product
Business Insiders – Big Tech’s big downgrade