Hírek, cikkek, vélemények az informatika világából
Tegnap még arról írtam, hogy egy időre jegelni fogom a Rozsda és Dicsőség fejlesztését. Nem azért, mert elfogyott volna a kedvem a világhoz, a karakterekhez vagy az autóépítéshez, hanem mert eljutottam oda, hogy maga a versenymechanika nem állt össze. Az elmúlt hetekben rengeteg irányból próbáltam megfogni a problémát. Volt egyszerűbb
A Rozsda és Dicsőség versenyválasztója eddig egy egyszerű, hierarchikus lista volt: területek, helyszínek, azokon belül pedig az elérhető futamok. Működött, csak éppen nem volt túl izgalmas. Inkább hatott egy adminfelületnek, mint egy olyan világnak, amelyben Rotyómotorosváros, a Szántóföldek, a Völgyút és az Erdőgazdaság tényleges helyek. Innen jött az ötlet, hogy
Ezt a cikket a RandomGenerátor Podcast 331. részében beszéltük ki. Az online vásárlás ma már sokak számára nem csupán a szükséges termékek beszerzéséről szól, hanem magáról az élményről és az azzal járó izgalomról. Dél-Koreából azonban egy teljesen új és meghökkentő trend indult hódító útjára: megjelentek a úgynevezett „dopaminoldalak”. De mik
Ha azt hitted, hogy a jelszókezelőd egy páncélszekrény a böngésződ mélyén, van egy rossz hírem: a Microsoft Edge esetében ez a páncélszekrény nemcsak nyitva van, de a tartalmát egy neonfelirattal megvilágított svédasztalra is kipakolja a RAM-ba, amint rákattintasz az ikonra. Egy biztonsági kutató, név szerint @L1v1ng0ffTh3L4N nemrég rávilágított arra, amit
Magyarósi Csaba egyik friss Facebook-bejegyzése elég jól elkap egy olyan érzést, amit sokan csak félig viccesen, félig frusztráltan élnek meg: hogy a hétköznapi élet egyre több alapfunkciójához is valamilyen applikáció kell. A poszt meglehetősen csapongó hangvételűre sikeredett, elég sok problémát érintett. Kiindulópontja egy nagyon is földhözragadt tapasztalat: egy gyorséttermi burger,
Tavaly már sokan temették a CES-t, hiszen a valódi hardveres újítások helyett a gyártók egyszerűen mindent teleszórtak AI-al, majd mosták kezeiket. Joggal merült fel az aggodalom, hogy ez a tendencia csak folytatódni fog. Az idei évben valóban ismét az AI-hype uralta a kiállítást; az Nvidia például látványosan felmutatta a középső
Kína fiataljai körében egyre terjed egy különös jelenség: fizetnek azért, hogy olyan irodákban tölthessék a napjaikat, ahol munkahelyi környezetben dolgozóknak tűnnek, bár valójában nincs állásuk. Ezt a jelenséget a magas, 14-16,5 százalékos fiatal munkanélküliségi ráta eredményezi, aminek következtében sokan nem találnak valódi munkát. Az érintettek számára ezek a “próbairodák” nemcsak
Az utóbbi években a mesterséges intelligencia (AI) alapú rendszerek szinte észrevétlenül szövik át mindennapjainkat: az ügyfélszolgálatok, közlekedési rendszerek, pénzügyi szolgáltatók, sőt már az autóbérlési piac is egyre bátrabban alkalmazza ezeket a technológiákat. Az innováció zászlajával induló fejlesztések mögött gyakran az a remény húzódik meg, hogy az AI végre képes lesz
Nemrég láttam egy videót, amely az Arc böngésző „haláltusáját” és a fejlesztői döntések hátterét mutatta be. Az Arc böngészőt a The Browser Company fejlesztette, és eredetileg az volt a céljuk, hogy egy teljesen új, személyre szabható, dizájnközpontú böngészőt hozzanak létre, amely radikálisan eltér a megszokott Chrome-típusú élménytől. Az Arc valóban
Nemrég olvastam egy Medium-on megjelent cikket, amiben a szerző a mesterséges intelligencia egy másik veszélyére hívja fel a figyelmünket. Hajlamosak ugyanis minden ötletünket, véleményünket kritikátlanul támogatni és visszaigazolni. Ez a “bólogató János-effektus” könnyen megerősítési torzításhoz, azaz egyfajta digitális visszhangkamrához vezethet, amely torzíthatja a gondolkodásunkat és gátolhatja a fejlődésünket. De vajon