Az utóbbi időszakban elég sok NFT-vel kapcsolatos hírt lehetett olvasni az Internetes médiákban. A hárombetűs kifejezés vagy azért szerepelt a híroldalakon, mert elképesztő összegekért kelt el egy-egy digitális tárgy, vagy azért, mert az NFT őrületet kihasználva csalók és támadók hihetetlen pénzekhez jutottak. Esetleg azért, mert ehhez hasonló elemző, elmélkedő cikkek születtek az NFT-kről.
Ebben a bejegyzésben tényleg a teljesség igénye nélkül megpróbálom körbejárni a témát.
Mi az NFT?
Úgy gondolom, hogy érdemes röviden szót ejteni az alapfogalmakról, hiszen ez kulcsfontosságú a helyzet megértéséhez. Az NFT az angol non-fungible token vagyis nem helyettesíthető token megnevezésből származik. Ugyanúgy a blokklánc technológián alapul, akárcsak a szintén felkapott kriptovaluták.
A blokklánc lényege, hogy nem egy központi adatbázisban vannak tárolva a tranzakciók, hanem egy elosztott adatbázisban. Ez tulajdonképpen egy folyamatosan növekvő, adatblokkokból álló lista. A lista elemeit, vagyis a tranzakciókat egymástól független, önálló hálózatok ellenőrzik. Ezzel kizárható vagy legalábbis nagyon megnehezíthető a hamisítás és módosítás lehetősége.
A blokklánc technológia mostanában leginkább a Bitcoin és hasonló kriptovaluták miatt került relfektorfénybe. Ha csak technológiát nézzük, valóban eléggé hasznos és biztonságos is tud lenni. Az megint más kérdés, hogy az emberek mire kezdték el használni az erre alapuló kriptovalutákat, és az ezekhez szükséges hardverkapacitásokat. De erről majd később.
Hogy jön képbe az NFT?
Az NFT is valamilyen blokklánc technológián alapul, a legtöbb NFT az Ethereum megoldását használja. Felmerülhet a kérdés, hogy akkor mi a különbség az NFT és a kriptovaluta között? Nagyjából a klasszikus bogár-rovar mondattal lehetne lefesteni a helyzetet: míg a kriptovaluta esetén egységnyi kriptopénz bármikor helyettesíthető, az NFT esetén ez nem lehetséges.
Ha fizikai megfelelőt szeretnénk találni a hasonlatra, akkor úgy kell elképzelni, hogy a kriptopénz az átlag, forgalomban lévő pénzérme, míg az NFT egy limitált, gyűjtői kiadású. Utóbbival is lehetne fizetni a boltban, hiszen megvan az értéke, de azzal a sorozatszámmal ellátott érméből csak az az egy van a piacon.
Így talán már érthető, hogy miért akarnak olyan sokan valami egyedit birtokolni.
Miből lehet NFT?
Lényegében bármilyen digitális anyagból lehet NFT. Olvashattunk már arról, hogy NFT-ként elkelt a világ első SMS-e, de különböző meme-eket is NFT-vé tettek már. Az alapötlet az volt, hogy az NFT-vel egyértelműen meghatározható a szerző és tulajdonjog. Így lényegében akárcsak egy festmény vagy bármilyen művészi alkotás esetében tudni lehet, hogy kitől származik az adott NFT, és ki birtokolja.
Ez még akár hasznos is lehet, hiszen az utóbbi időkben elég sokat lehet olvasni az internetes szerzői jogi problémákról is. Sokszor vitatták egy-egy videó, fotó vagy egyéb digitális alkotás eredetét. Az NFT-vel lehetősége van a művésznek arra, hogy levédesse művét, amit aztán jó pénzért továbbértékesíthet. Ezzel tulajdonképpen nem veszti szem elől az internet háborgó tengerében a művét.
Bár magát az NFT-vé tett képet, animációt, videót ugyanúgy le lehet menteni, mint korábban. Azonban csak az eredeti éri a valódi összeget, a másolatok semmit sem érnek. Itt tehetünk is egy fontos megállapítást:
az NFT nem másolásvédelem! Az NFT szerzői- és tulajdonjog bizonyítására szolgál.
Hogy pontosan milyen erővel is bír egy NFT “védjeggyel” ellátott eredeti kép, arra jó példa Mike Winkellman. Everydays: the First 5000 Days című digitális alkotását 69,3 millió forintnak megfelelő összegért vitték el. Korábban ezt a képet az alkotó sikertelenül próbálta meg értékesíteni.
Az NFT-ló másik oldala
De hát ez tök szuper! – gondolhatnánk, hiszen a vásárló tudja, hogy kitől vásárolta, hogy valóban értékes alkotást birtokolhat. Míg a szerző is megkapja a pénzét. Csakhogy az utóbbi időkben eléggé elszaladt a ló az NFT-kre ráugró művészekkel. Egyre másra bukkannak fel a furcsábbnál furcsább NFT-vé tett digitális “remekművek”.
Többek között:
- 300.000$-ért keltek el a különböző variációkban elkészített majmos profilképek,
- 3.000.000$-ért elkelt az első Twitter üzenet, amit még Jack Dorsey írt ki 2006-ban,
- 60.000$-t és 95.000$-t érnek egyes Minecraft pixelkövek,
- a korábban említett első SMS, amely 40.000.000 forintért kelt el
Ép ésszel felfoghatatlan összegek ezek, amelyek csak a jéghegy csúcsát képezik.
Természetesen számtalan vállalkozó meglátta az üzleti lehetőséget az NFT-kben. Sorra alakultak meg a különböző NFT piacterek, ahol bárki bármilyen minőségű és mennyiségű digitális alkotását közzé teheti. Ha jól lövi be az árat, akkor lényegében tuti, hogy lesz olyan, aki megvásárolja.
Itt is érvényes az a megállapítás, hogy a hírekbe általában a nagyon szélsőséges esetek kerülnek megemlítésre. Döntő többségében nem ennyiért kelnek el az alkotások.
NFT-k a videójátékokban
A NFT-piacokon túl a másik nagy terület, ahol úgy tűnik, hogy egyre jobban megveti a lábát a technológia, az pedig nem más, mint a videójáték-ipar. Ami azért valahol azért érthető, és megmagyarázható az NFT működéséből.
A videójátékoknál a mikrotranzakciók és a pénzért megvásárolható extra cuccok (skinek, fegyverek) már eddig is jelen voltak. Sokan még egy egyébként ingyenesen játszható játékban is hajlandóak voltak valamennyit fizetni azért, hogy megvásároljanak egy adott kinézetet a karakterhez. Így előfordulhatott az a furcsa helyzet, hogy bár egy játék ingyenes játszható volt, mégis dollár milliós bevételeket hozott a kiadónak és a fejlesztő cégnek.
Csakhogy, ezt bárki meg tudta tenni, aki szintén kipengette azt a pár dollárt. Az NFT-vel viszont biztosítható, hogy az adott tárggyal csakis ő egyedül rendelkezzen, senki másnak nincs olyan a világon.
Gamifikált kriptobányászat
Érdekes módon azonban a hagyományos videójátékok még csak most kezdték el felfedezni maguknak az NFT-kben rejlő lehetőséget. Viszont vannak olyan új, elsősorban mobiljátékok, amelyek egyenesen erre építkeznek.
Az Upland például az egyik olyan blokkláncra épülő mobiljáték, amiben a valóságban is megtalálható épületeket vásárolhatsz meg virtuálisan magadnak. Nem baj, ha nem érthető elsőre. A lényege az, hogy a játékos a virtuális térben megvesz egy virtuális ingatlant, ami a valóságban is létezik. Ezt azonban csak virtuálisan fogja birtokolni. A való életben semmire se fog menni vele.
Illetve ez így nem teljesen igaz. Mivel kriptopénzért lehet adni/venni az ingatlanokat, ezzel lényegében mégis lehet pénzt keresni. Hiszen a kriptopénzt egyes országokban be lehet váltani valódi pénzre, vagy azzal fizet bizonyos valódi termékért/szolgáltatásért.
Az Axie Infinity, a Crypto Kitties és hasonló játékokban pedig kis lényeket/cicákat hozhatunk létre, taníthatjuk őket, akiket aztán kriptopénzért eladhatunk más játékosoknak. A készítők egyet garantálnak: adott virtuális lényből csak az az egy fog létezni a játék világában.
Hogy mennyire sikeres egy ilyen üzleti modell? Az Axie Infinity fejlesztői elárulták, hogy a játékosok átlagosan 400 dollárt költöttek el eddig a játékra, eközben a 2.5millió-t is eléri a havi aktív játékosszám.
Ezeknek a játékoknak az a vonzereje, hogy minimális befizetés ellenében az ember játszva is kereshet némi pénzt. Lényegében gamifikált kriptobányászatot valósítanak meg. Nem kell csilliómillió pénzekért bányász riget összeépíteni. Csak letöltöd, befizeted az induló összeget, és akár wc-zés közben is keresheted a kriptopénzedet. A tranzakciók ellenőrzését pedig elvégzik helyetted mások. Hát ki az a hülye, aki ne szeretne ennyire könnyen, ilyen sok pénzt keresni?
A sötét fellegek
Az NFT őrület egyik legnagyobb hátránya, hogy blokklánc technológiát használ, ami a kriptopénzek miatt már így is óriási számítási kapacitást igényel. Ez egyrészt grafikuskártya hiányt okoz, valamint a grafikuskártyák elszálló áráért is felelős. Továbbá az egyik tényezője az állandósult chiphiánynak is, amit már nem csak a grafikuskártya vásárlók éreznek meg, de az új autót vásárlók is.
A kriptobányászatot épp csak elkezdték rendszabályozni, és épp csak elkezdtek lejjebb esni a videokártya árak, amikoris jött az új őrület, az NFT, amelynek a népszerűsége még mindig felfelé ível.
Aztán persze érthető módon ökölbe szorul az átlag felhasználó keze, mikor azért nem tud venni magának értelmes áron egy videokártyát, mert valakik éppen viccesnek szánt profilképeket vagy véletlenszerűen létrehozott virtuális szörnyecskéket értékesítenek a virtuális térben.
Értelemszerűen a klímaváltozás elleni harcnak sem tesznek jót az óriási kriptofarmok, amelyek jellemzően fosszilis üzemanyagot égető erőművektől kapják az áramot, és már több áramot fogyaszt, mint Argentína. Bár én úgy gondolom, hogy ez csak csepp a tengerben, és az emberiség egyébként is vesztébe rohanna, kriptobányászat ide vagy oda.
Mindenesetre az Ethereum állítólag idén már átáll egy jóval kevésbé energiaigényes protokollra. Ezzel pedig valamelyest enyhülhet majd a videokártyák iránti kereslet, és az energiafelhasználás is. Így végsősoron sokkal zöldebb lehet a kriptobányászkodás, mint korábban.
A történelem megismétli önmagát?
Azt látnunk kell azonban, hogy a legnagyobb probléma az NFT-vel, nem is az újra dráguló videókártyák és a növekvő energiafelhasználás. Sokkal inkább az, hogy jelenleg rengetegen kezelik spekulációs céllal a befektetéseket. Egy-egy NFT tárgy leginkább azért tud elkelni annyiért, amennyiért, mert elég erős a bizalom a befektetők részéről. Úgy gondolják, hogy lehet az lesz a következő nagy befektetésük, illetve semmiképp sem akarnak kimaradni a buliból. Ezért aztán ész nélkül szórják a pénzt az NFT piacra.
Ez egy olyan óriási lufi, amit piaci szakértők leginkább a 90-es évek végén, 2000-es évek elején kidurranó dotcom lufihoz hasonlítanak. Hasonló folyamatok játszódtak le akkor is, mint most. Könnyen elképzelhető, hogy eljön az a pont, ahol a befektetők egyszerűen elveszítik majd a bizalmukat az NFT-k iránt, és nem fog tovább fújódni a lufi.
Viszont mivel sokan tartanak ettől a kipukkanástól, ezért minél gyorsabban próbálnak belőle pénzt csinálni, ami azt a látszatot keltheti, hogy mennyire pörög az NFT piac, és mennyire megéri beszállni a buliba.
Jól látszik, hogy az NFT piac jelenleg inkább tűnik vadkapitalizmusnak, semmint jól szabályozott piacgazdaságnak. Sajnos az is jól látszik, hogy ezzel csak kevesen vannak tisztában.
A kereslet és az árak emelkedése pedig inkább tűnik mesterségesen felgerjesztettnek, semmint valós tényezőnek. Az egész rendszer leginkább arra játszik, hogy a már bentlévő tagok az újonnan belépők pénzéből élnek meg, akárcsak egy klasszikus piramisjáték esetén.
Átok vagy áldás az NFT? Mi lehet a jövője?
Jelenleg eléggé megoszlóak a vélemények az NFT-kkel kapcsolatban: van aki rajong értük, és a jövő technológiájának tartja, mások pedig rövid életű hóbortnak gondolják. Aztán vagyunk egy kevesen, akik nem látják ennyire feketén-fehéren a dolgot.
Az NFT mindenképp jó lehet a szerzői és tulajdonjog bizonyítására, és garantálhatja, hogy a digitális művészek megkapják a pénzüket alkotásukért. Azt már a piacnak kellene szabályoznia, hogy mi számít művészetnek, és mi nem.
Bármennyire is furán hangozhat, a videójátékokban is meg lehet a szerepe, ha a kapott tárgynak valóban van értéke. Sok játékos vasvillával ment neki fejlesztőknek, hogy NFT-t mernek beletenni a játékukba, de ahogy a mikrotranzakciók úgy az NFT-k is meg fogják találni a helyüket a játékokban. Szerintem a gyűjtői kiadásokat például igenis fel lehetne dobni NFT-kkel, olyan akár digitális festményekkel, képekkel, amikről tudjuk, hogy senki másnak nincs meg a világon.
A mobiljátékoknál számomra nem igazán érthető jelenleg az NFT használat, hiszen abban semmi művészi nincs, hogy a számítógép által véletlenszerűen összedobált assettekből új, egyedien kinéző virtuális állatkánk lesz, amit aztán eladhatunk. A játékosnak ebben az esetben kevés beleszólása van abban, hogy a lénye hogyan fog kinézni, nem ő fektetett bele időt és energiát, pénzt mégis ő kap belőle.
Ennyi erővel egy sima, valódi vagy játékpénzen alapuló aukciós vagy kereskedő házat is lehetne üzemeltetni, ahol a játékosok szabadon adhatják, vehetik a lényeket.
Jelenleg a blokklánc technológián alapuló mobiljátékok nem is igazán játékként funkcionálnak, hanem ahogy fentebb említettem, játékosított kriptobányász programként kell rájuk tekinteni.
Hogy ezeknek idővel mi lesz a sorsa, nem lehet tudni. De ahogy anno sokan helytelenül a mikrotranzakciók kikopását jósolták, úgy valószínűleg az ilyen mobiljátékok sem fognak eltűnni egyhamar.
Az NFT, mint technológia a jövőben valóban hasznos lehet vagy legalábbis egy eljövendő technológia előhírnöke lehet. Hiszen gondoljunk bele, blokkláncon alapulhatna szinte bármilyen tárgy vásárlása, legyen szó egy koncertjegyről, egy házról vagy autóról, hiszen ezeknél is meghatározott a birtokviszony.
Viszont jó kérdés, hogy a blokklánc technológia negatív hatásai vajon hogyan fognak megmutatkozni a fejlődésen, hiszen az már most látszik, hogy rengeteg problémát okoz, és csak keveset old meg.
Én úgy gondolom, hogy a világ eddig is működött kriptopénz nélkül, és ezután is fog, így jogosan merülhet fel a kérdés, hogy kell-e ez egyáltalán nekünk? Egyértelmű válasz nincs, csak mindenki gondolkodjon el rajta.
Valamint azon is, hogy hányszor bizonyosodott be az, hogy a minimális befektetéssel óriási haszonnal kecsegtető üzleti modelleken valójában kik is nyertek igazán.