Tavaly már sokan temették a CES-t, hiszen a valódi hardveres újítások helyett a gyártók egyszerűen mindent teleszórtak AI-al, majd mosták kezeiket. Joggal merült fel az aggodalom, hogy ez a tendencia csak folytatódni fog.
Az idei évben valóban ismét az AI-hype uralta a kiállítást; az Nvidia például látványosan felmutatta a középső ujját az átlagfogyasztóknak, miközben sok cég követte a tavalyi vonalat, és a legváratlanabb készülékekbe is beépített valamilyen mesterséges intelligencia-megoldást.
Akadtak azonban olyan kiállítók is, akik nem csak marketingbuzzwordökben gondolkodtak, hanem valódi hardveres újdonságokkal rukkoltak elő – némelyikük egészen meghökkentő eredménnyel.
Mindkét kategóriára látunk majd példákat a cikkben: némelyek egyszerűen csak nevetségesek, mások pedig elsőre tűnnek annak, de jobban belegondolva már megtalálhatjuk az értelmüket.
Glyde okoshajvágó – ezen még az AI sem tud segíteni
A CES 2026 egyik legnehezebben komolyan vehető újdonsága egyértelműen a Glyde okoshajvágó volt. Papíron a koncepció ígéretes: mesterséges intelligenciával támogatott hajvágás, ami segít tökéletes átmenetet vágni otthon, fodrász nélkül. A valóságban viszont inkább egy nagyon drága poénnak tűnik.
A rendszer lelke egy speciális fejpánt, amelyet hajvágás közben kell viselni. Ez határozza meg, milyen „fade” átmenetet szeretnénk, a hajvágó pedig ennek megfelelően automatikusan húzza vissza a pengét. Magyarul: a gép helyettünk dönt arról, mennyire legyen rövid a haj – legalábbis elméletben.
A bemutatóvideó (az ezen a linken elérhető oldalon legörgetve) azonban nem sokat segít a hitelességen. A modell frizurája finoman szólva is problémás, az átmenet inkább foltos, mint precíz. Ráadásul az sem kizárt, hogy a marketinganyag többet profitált a mesterséges intelligenciából, mint maga a hajvágó.
A Glyde tipikusan az a termék, amelynél felmerül a kérdés: valóban szükség volt erre az AI-ra, vagy csak jól hangzott a dobozon? Egy biztos: ha a cél az volt, hogy mosolyt csaljanak az arcunkra, akkor ez maradéktalanul sikerült.
A jégkockakészítőbe épített AI nem volt rajta a 2026-os bingo kártyámon
A GoveeLife a CES-en egy olyan problémára hozott AI-megoldást, amelyről kevesen tudták, hogy megoldásra vár: a hangos jégkészítőkre. A Smart Nugget Ice Maker Pro mesterséges intelligenciával próbálja csökkenteni azt a zajt, amit a nugget ice gépek fagyás közben produkálnak.
A cég saját fejlesztésű AI NoiseGuard technológiája elvileg felismeri, mikor készül a gép zajos üzemmódba váltani, és még időben elindít egy automatikus leolvasztást, mielőtt a konyha egy ipari hűtőház hangulatát idézné. A végeredmény: halkabb működés, kevesebb idegesítő zörej.
Ugyanakkor nehéz elhessegetni az érzést, hogy itt az „AI” mögött valójában egy szenzor és egy időzítő találkozott a marketingosztállyal. Bár a funkció önmagában nem értelmetlen – sőt, prediktív vezérlésre az ilyen rendszerek kifejezetten alkalmasak –, a mesterséges intelligencia szerepe erősen túl van hangsúlyozva.
A termék ráadásul 499,99 dollárba kerül, ami még akkor is gondolkodóba ejtő, ha valóban csendesebben készíti a jeget. Ez tipikusan az a kütyü, amely hasznosabb, mint amilyennek elsőre hangzik, de nehéz megindokolni, miért érné meg ennyit fizetni érte. A legtöbb háztartásban valószínűleg továbbra is az olcsóbb, hangosabb jégkészítő marad a racionális választás.
A CES kontextusában azonban a GoveeLife jégkészítője még így is az értelmesebb AI-próbálkozások közé tartozik: nem váltja meg a világot, de legalább egy létező problémára próbál választ adni – még ha kissé túl drágán is.
Az ultrahangos kés… ami nem ultra hangos
A CES egyik legabszurdabb, mégis műszakilag izgalmas kütyüje a C‑200 Ultrasonic Chef’s Knife volt. Ez a kés másodpercenként 30 000-szer rezeg, így egyetlen gombnyomással átvágja a paradicsomot, tésztát és a legmakacsabb zöldségeket is – láthatatlanul, hallhatatlanul, szinte erőfeszítés nélkül. Bekapcsolva olyan érzés, mintha a fizika törvényei pillanatokra másként működnének: az étel engedelmeskedik, a vágás tiszta és pontos.
A penge magas minőségű japán AUS‑10 acél, szóval ha elromlana az ultrahang-generátor, a kés még mindig használható. Ugyanakkor az ár is beszédes: 399–499 dollárért, amennyiből simán kaphatunk két kiváló normál AUS‑10 pengés séfkést, így az ára picit húzós lehet. Tekintve, hogy a benne található rezgőmotor és elektronika bármikor elromolhat. Sok kérdés merül fel a terméket illetően, és egyáltalán nem biztos, hogy ettől jobb szakácsok leszünk a konyhában.
Mostmár nem csak a telefonodat töltheted külső akksiról, hanem a táskádat is
Ha azt hitted, a tech csak a konyhában vagy a nappaliban tud furcsán működni, a Richard Peuty által tervezett Infinity táska gyorsan rácáfol: ez a kézitáska OLED kijelzőt kapott, amit Bluetooth-on keresztül a telefonodról szabályozhatsz. Változtathatsz rajta mintákat, színeket, vagy akár saját fotót is kirakhatsz – gyakorlatilag a táska mostantól a kiegészítőd és a digitális vásznad egyszerre.
Az ár persze prémium: a belépő szint kb. 800 dollár, a kézzel készült Atelier Edition pedig akár 9000 dollár is lehet. A táska látványos, izgalmas és egészen egyedi, de a praktikum kérdéses – végülis a cél nem az, hogy több cuccot pakolj bele, hanem hogy mindenki lássa, hogy OLED-ed van a válladon. Ráadásul a táskában megbújó külső akksiról nem csak a telefonodat töltheted, hanem magát a táskát is.
Erre a zenére mindenki ráharap majd
Legalábbis valahogy így tudom elképzelni azt a pillanatot, amikor a marketingosztály ülése közben elhangzik a kulcsmondat, és megszületik ez a kütyü. A Lollipop Star ugyanis egy olyan nyalóka, amelynek szopogatása közben a kedvenc zenédet hallgathatod. A szádba téve csontvezetéses hangszóróként működik: nem a levegőt rezegteti, hanem a fogakon és a koponyacsontokon keresztül juttatja el a rezgést a belső fülbe.
Elsőre ez akár jópofának is tűnhet, sőt, kifejezetten pozitívum, hogy a technológia révén a halláskárosultak is élvezhetik a zenét, miközben a nyalóka íze tölti meg a szájukat. Csakhogy véleményem szerint itt több probléma is felmerül.
Egyrészt nem tölthetünk rá tetszőleges zenét: jelenleg három előadó és három íz közül választhatunk. A barackos Ice Spice egy számát játssza, az áfonyás Akonét, míg a lime-os Armani White-ét. Gondolhatnánk, hogy ez legalább olcsó móka, de sajnos nem így van: 9 dollárt kérnek egyetlen dalért. A streaming korszakában ez az árazás finoman szólva is nehezen vehető komolyan.
Az AI companion: barát a felszínen, besúgó a háttérben
Nem mehetünk el szó nélkül a CES-en megjelent “AI-társak” mellett sem, mivel szép számmal képviseltették magukat. Az AI companionek közös ígérete, hogy figyelnek ránk, tanulnak tőlünk és segítenek a mindennapokban – csakhogy pontosan itt kezdődnek a problémák. Legyen szó a Luka AI Cube-ról, az asztalra tehető Ami-ról vagy a Razer Project Ava gamer-fókuszú asszisztenséről, mindegyik folyamatosan monitorozza a környezetét: hallgat, figyel, elemez.
Ez technológiailag lenyűgöző, de a valóságban komoly kérdéseket vet fel. Hol futnak ezek az adatok? Ki fér hozzájuk? Mi történik akkor, ha egy ilyen eszköz állandóan jelen van egy gyerekszobában, nappaliban vagy akár egy munkahelyen?
Az „AI társ” koncepciója könnyen átcsúszhat egy állandó digitális megfigyelővé, amely nemcsak a felhasználót, hanem a környezetében lévő minden mást is akaratlanul dokumentál. Így ezek az eszközök sokszor inkább tűnnek a „meg tudjuk csinálni” kategória termékeinek, mint valódi szükségleteket kielégítő megoldásoknak – különösen akkor, amikor az áruk, a funkcióik és a privátszférára gyakorolt hatásuk nincsenek igazán egyensúlyban.
A lenti galériában balról jobbra: Lepro Ami, Luka AI Cube, Razer Project AVA.
Honorable mention: okosmadáretetők
A korábbi évek CES-összefoglalóiban rendre felbukkantak az okosmadáretetők, és úgy tűnik, ez 2026-ban sem változott. Bár elsőre ezek is a „ki kérte ezt?” kategóriába tartoznak, a piac láthatóan visszaigazolta a létjogosultságukat. Az idei kiállításon ismét jelen volt a Bird Buddy, immár a továbbfejlesztett, kettes verzióval, de a Birdfy és a FeatherSnap sem maradtak távol.
Úgy fest, hogy vannak olyan meghökkentő ötletek, amelyek nemcsak jól mutatnak egy CES-standon, hanem valódi, fizetőképes közönséget is találnak maguknak. Az okosmadáretetők pedig lassan kinövik a technológiai kuriózum szerepét, és stabil, furcsa módon szerethető termékkategóriává válnak
Források